csűr-csavar
csűr-csavar tárgyas ige (mindkét tagot ragozzuk, gyak. tárgyas igealak tárgy nélkül)
1. <Mondókáját, mondanivalóját> élőszóval úgy alakítja, hogy eközben a lényeget óvatosan kerülgeti. Csűrte-csavarta a beszédet, a dolgot. Hiába csűröd-csavarod.
2. (ritka) Csűri-csavarja a szót: a szó jelentését önkényesen (meg)változtatja. Tagadom a költő azon szabadságát, hogy a szókat … tetszése szerint … csűrje-csavarja. (Arany János)
Igekötős igék: elcsűr-csavar.
csűrő-csavaró.
