csütörtök
csütörtök főnév -öt, -je [e]
A hétfővel kezdődő naptári hét negyedik napja. Minden csütörtökön; a hónap első, utolsó csütörtökje; (történettudomány) vörös csütörtök: az 1912. május 23-i budapesti tüntetés napja; csütörtökön reggel, délben, este v. csütörtök reggel, délben, este. Csütörtökön, igen közel lévén utolsó végihez, … az Urat magához vette nagy buzgósággal. (Mikes Kelemen) Csütörtökön piócákat raktak … forró két melle alá. (Ady Endre) || a. Az elmúlt v. az ezután következő hétnek ilyen napja. Csütörtök óta történt; csütörtökre várható.
Szólás(ok): csütörtököt mond: a) <fegyver> nem sül el; b) <vállalkozás> nem sikerül, csődöt mond.
Szóösszetétel(ek): áldozócsütörtök; nagycsütörtök; zöldcsütörtök.
csütörtöki.
