dagály
dagály főnév -t, -ok, -a
1. A tenger vizének az árapály során egy-egy helyen naponta kétszer ismétlődő és legszembetűnőbben a partnál mutatkozó emelkedése. Apály és dagály. Vergődöm a tenger dagályán. (Tompa Mihály) Elérkeztünk … a partnak ahhoz a pontjához, ahol a magányos bárkának kellett lennie. Tervünkben azonban nem számoltunk a dagállyal. (Kuncz Aladár) || a. (ritka, költői) Víz, folyóvíz áradása. S mint a dagály, ha megtér, … A tulcsapott [= elárasztott] part közzé megvonúlunk. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Beszéd v. írásmű stílusának fellengős, nagyhangú kifejezésekkel, túlzott képekkel, hasonlatokkal telezsúfolt jellege. Barokk dagály; kifejezéseinek dagálya. A kifejezés olykor valóban szép, hogy következő soron már dagályba puffadjon. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Gőg, felfuvalkodottság. Villámszavad megszégyeníté A gonoszok s cudarok dagályát. (Berzsenyi Dániel) Viszi saját kénye, rohanó dagálya, Mint ha szelet fogván megered a gálya. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. dagályhullám; dagályjelenség; dagálymérő; 2. fardagály; szódagály.
