dalnok
dalnok főnév -ot, -a (régies, költői)
Énekes. || a. Lírai költő. Te széttekintesz, s kérdeni fogod: Hol van legelső dalnokom? hol ő? … Egy sírhalom lesz rá a felelet. (Petőfi Sándor) Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): mesterdalnok.
