dalol
dalol ige -t, -jon (választékos)
1. tárgyatlan Dalt énekel. Munka közben dalol. Nincs ott pokol és nincs ott Halál, | Ahol dalolni s szülni tudnak. (Ady Endre) Csókoltam lányt, aki dalolva | ropogós cipót sütött másnak. (József Attila) || a. tárgyas Énekhangon folyamatosan előad vmit. Sok szép dalt dalolt. Azt dalolja, hogy … Emlékszik időre, helyre, személyre: Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta Ezt is, amazt is, gyermek kora olta [= óta]. (Arany János) Mári szolgálónk, a néma, Hirtelen, hars nótákat dalolt. (Ady Endre) || b. tárgyatlan Tud v. szokott dalokat énekelni, tehetsége van a daloláshoz. Kár, hogy beteg, mert ő dalol a legszebben.
2. tárgyatlan <Énekes madár> összefüggő, hosszabb, kellemesen ható hangsort hallat. Dalol a pacsirta. || a. tárgyas <Énekes madár> ily módon folyamatosan kifejez vmit. A kis madár is azt dalolja, hogy …
3. tárgyatlan (költői) Verset költ, versben szól. A szegény nép! … | Nagy fáradalmait, ha nem enyhíti más, Enyhítsük mi költők, daloljunk számára. (Petőfi Sándor) Nem tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről. (Kosztolányi Dezső) Mit érlel annak a sorsa, | ki költő … és … dalol | … s élete … | a proletár utókoré? (József Attila)
Igekötős igék: eldalol; kidalol.
dalolható; daloló.
