dandár
dandár főnév -t, -ok, -ja
1. (katonaság) Ugyanazon fegyvernem két ezredét v. több önálló zászlóalját magában foglaló katonai egység. Gyalogsági dandár. Az egész lovassági dandár csatakészen várta az ismeretlen veszélyt. (Jókai Mór) || a. (katonaság, 1945 előtt) Vegyes dandár: <a két világháború között> a honvédség legkisebb olyan egysége, amely minden fegyvernemet magába foglalt.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Sereg, nagyobb csapat. Most jő gyors szürke lovával Kis dandára előtt. (Vörösmarty Mihály)
3. (népies) A munka dandárja: a m. legnehezebb, legnagyobb része. Hátra van még a munka dandárja. Most van a dandárja réten a munkának. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): dandáriroda; dandársegédtiszt; dandártábornok.
