deákos
deákos [ë] melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. (régies, irodalmi nyelvben) Latinul tudó, latin nyelven értő és a római irodalmat legalább alapjaiban ismerő <személy, csoport>. Deákos ember. A közönség deákos része hozzá gyalulódnék a latinból ismert ódon formákhoz. (Arany János)
2. (kissé régies) A latin és görög nyelvvel, a római és görög irodalommal kapcs., arra vonatk.; klasszikus. Deákos műveltség, szellem.
3. (irodalomtudomány) Deákos irány, iskola: <a XVIII. sz. végi magyar irodalomban> az az irányzat, amely a klasszikus latin költészetet tekintette példaképének, és amely a magyar költészetben a klasszikus versformát divatossá tette. || a. (irodalomtudomány) Ehhez az irányzathoz, iskolához tartozó <személy>. Deákos író, költő.
II. főnév (rendsz. többes számban) (irodalomtudomány) A deákosok: <a XVIII. sz. végi magyar irodalomban> a deákos irány hívei és képviselői.
deákosság.
