dekadencia
dekadencia [ë-ë v. e-ë] főnév ..iát, ..iája (csak egyes számban) (választékos)
1. <Szellemi, erkölcsi értelemben:> hanyatlás, elernyedés; bomló, beteges állapot. Erkölcsi dekadencia; az antik művészet dekadenciája. A józanság ijesztő dekadenciájáról tesz tanuságot ez a kép. (Ady Endre) Annyi lángon átláboltunk, annyi vad csudán … kékes dekadencián | égő lábbal állunk itt az Óperencián. (Babits Mihály)
2. (irodalomtudomány, művészettörténet) <A XIX. sz. végén és a XX. sz. elején> a polgári társadalom szellemi bomlását és hanyatlását tükröző művészeti és irodalmi irányzat; formalizmus, egyénieskedés, pesszimizmus, a betegesség kultuszának, az ösztönök uralmának és a művészet öncélúságának hirdetése jellemezte. A dekadencia korszaka, hatása. || a. <Alkotó művész pályáján v. vmely műfaj, irányzat történetében> az a szakasz, amely (már) a hanyatlás jeleit mutatja. A virágzás után a dekadencia következett.
