derce
derce [e-e] főnév dercét, dercéje [e, e-e]
A daránál finomabb, a lisztnél durvább szemű őrlemény; szitáláskor különváló durva szemű liszt. Mikor lesz már lisztté az én búzám? … – Nem lesz az csak derce. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies) Korpás liszt. || b. jelzői használat(ban) (népies) Ebből készült <élelmiszer>. Lesz nagy derce cipó, s hozzá sült konc, idejében. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Szóösszetétel(ek): dercefű; dercegombóc; dercekalács; dercekenyér; derceliszt; dercepogácsa.
