derék [2]
derék [2] [ë] melléknév és főnév
I. melléknév derekabb [ë-ë]
1. Olyan <személy>, aki magatartása, munkája és jellembeli tulajdonságai, erkölcsi értékei miatt megbecsülést érdemel; becsületes, jóravaló. Derék ember. Derék gyerek vagy. Hát itt hagynál minket, sok derék cselédet, Kik, mint gyermekünket, úgy szerettünk téged? (Arany János)
2. Elismerésre méltó, ügyes, jó, <dolog>. Ez derék dolog volt. Megmagyarázta neki a … fegyver szerkezetét. – Ez derék találmány, szólt. (Jókai Mór) Az ember derék, jellemes tetteiből romlás és mocsok lesz. (Babits Mihály) || a. (csak állítmányként) <Közlés, kijelentés, felelet tudomásulvételéül> jól van, helyes. Ez már derék. No, ez derék. Tehát kend gulyás az alföldön? Igen derék. (Jókai Mór)
3. (népies) Jól megtermett, magas, egyenes tartású és megnyerő külsejű <személy, főleg férfi>. Derék szál legény; derék nagy asszony. Egyszersmind előáll két derék levente, Egy édesanyának szülötte, nevelte. (Arany János)
4. (ritka, régies) Jókora nagy. A négy szürke egy derék kanyarodással egy zöldre meszelt gazdatiszti lakás előtt állott meg. (Tolnai Lajos)
II. főnév -et [ë] v. -ot (régies, költői) Derék (1) ember. A derék nem fél az idők mohától. (Berzsenyi Dániel) Elhullt csatában a derék. (Arany János)
derékség.
