dézsmál
dézsmál tárgyas ige -t, -jon
1. (népies, bizalmas) Vki, vmi állandóan v. gyakran lop, csen vmely termésből, kárt okozva fogyaszt, pusztít vmit. Dézsmálják a szőlőt. Ki dézsmálja folyton a befőtteket? A rigók dézsmálják a cseresznyét.
2. (történettudomány) Dézsmát (1) szed, vesz.
Igekötős igék: beledézsmál; megdézsmál.
dézsmálás; dészmálgat; dézsmáló; dézsmáltat.
