diagnózis
diagnózis főnév -t, -ok, -a (régies írva: diagnosis is)
1. (orvostudomány) Az az eljárás, amellyel az orvos a betegség mibenlétét, annak tünetei és a vizsgálati leletek alapján megállapítja; kórisme. Tökéletes doktori arc[nak] … a beteg előtt nem szabad elárulni a diagnosis alatt, hogy mi véleménye van a baja felől. (Jókai Mór) || a. Ennek eredménye. Diagnózist csinál. A diagnózis helyesnek bizonyult. Rossz volt a diagnózis. Többféle diagnózis alakult ki: abban megegyeztek az orvosok, hogy az idegsokk ugyanolyan természetű volt, mintha gránát csapott volna le mellette. (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) A társadalmi fejlődés során jelentkező ellentmondások v. vmely közösségi baj megállapítása, kórképének megrajzolása, okainak feltárása, illetve ennek eredménye: maga a kórkép. A marxizmus helyesen állítja fel a kapitalizmus válságának a diagnózisát.
diagnózisú.
