dicsőítés
dicsőítés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
1. A dicsőít igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; hódoló, elragadtatott dicséret, magasztalás. A munka dicsőítése; az új élet szépségeinek dicsőítése; vkinek v. érdemeinek dicsőítése. Nekem ki kellett törekedni a házból, mások, idegenek után, mert csak azoktól kaphattam … a legédesebb italt: a dicsőítés részegítő borát. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Vminek fényes megünneplése. E nap dicsőítésében szabad nekem is részt vennem. (Jókai Mór)
dicsőítési.
