didereg
didereg [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige ..ergek [ë-ë v. e-ë], -sz; -tem [e], ..ergett [ë-ë v. e-ë]; -jen [ë]
A hidegtől, láztól v. ritk. félelemtől remeg, reszket. Dideregtünk a hideg szobában. Lázam lehet, mert didergek a dunyha alatt is. Ijedtében dideregni kezdett. Úgy didergett, hogy a foga vacogott. Bent ásítok, kint meg ázom, Bent didergek, kint meg fázom. (Csokonai Vitéz Mihály) A rászakadó esőben egyes-egyedül didergett a szegény állat. (Kuncz Aladár) Dideregtek a kihűlt szobában. (Kosztolányi Dezső)
dideregtet; didergés; didergő.
