diktátor
diktátor főnév -t, -ok, -a (régies írva: dictator is)
1. (politika) Az a személy, aki az állam ügyeit a maga önkénye szerint, ill. vmely kizsákmányoló osztály uralmát megtestesítve a demokratikus módszerek teljes mellőzésével gyakorolja. Fasiszta diktátor; ® teljhatalmú diktátor. Ez a tömeg, gondolja az elöljáró úr, ez a tömeg, amely fölé diktátor kell. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) <A gazdasági, politikai v. szellemi élet vmely területén> korlátlan hatalmú személy. Irodalmi diktátor; pénzügyi diktátor. || a. (átvitt értelemben, tréfás v. gúnyos) <Vmely kisebb közösségben> erőszakoskodó, a maga akaratát mindenáron érvényesítő személy. Diktátorként viselkedik a hivatalban. Julcsa néném volt valósággal a diktátor. (Móricz Zsigmond)
3. (történettudomány) <Az ókori köztársasági Rómában> az a személy, akire rendkívüli viszonyok közt v. háborús veszély idején a szenátus bizonyos időre korlátlan vezetői hatalmat ruházott. Cincinnatust az eke mellől szólították diktátornak.
Szóösszetétel(ek): diktátorjelölt.
diktátori; diktátorság.
