dirmeg-dörmög
dirmeg-dörmög [ë] tárgyatlan ige (főleg 3. személyben, mindkét tagot ragozzuk) (hangutánzó)
1. <Medve> ismételve v. folyamatosan mély, dörmögő hangot hallat. Dirmeg-dörmög a medve.
2. (ritka, bizalmas) <Személy> morgolódik, zsémbel. A vén kasznár szakadatlanul dirmegett-dörmögött.
dirmegés-dörmögés; dirmegő-dörmögő.
