díszlik
díszlik tárgyatlan ige -ett; -eni [ë, e] (csak 3. személyben, felszólító módban nem haszn.)
1. (választékos) <Dolog> vhol díszként, ékességként látható. A kapu felett ott díszlik a magyar címer. Címerét hazádnak Bírja hős olasz; Nézd, … Pajzsán díszlik az. (Vörösmarty Mihály) || a. (irodalmi nyelvben) Díszlik vmivel: vmely dísszel, díszítéssel ékeskedik, vmivel díszítve, ékesítve van. Lobogója díszlik a hét seregéllyel. (Arany János) || b. (régies) Díszeleg (1). [A szöveg] alatt ott díszlett a szultán cifra aláírása. (Jókai Mór)
2. (választékos) (Jól, szépen) díszlik: <növény> jól fejlődik, dúsan terem, virul. Ebben a földben szépen díszlik a kukorica.
3. (ritka, népies) Szokásban van; gyakran előfordul, divatozik. Endöréden mi a szokás? | Hej, huj az a szokás, Díszlik a szeretőtartás. (népköltés)
díszlő.
