disztingvál
disztingvál tárgyatlan ige -t, -jon (választékos)
Disztingvál vkik, vmik között: éles és világos különbséget tesz közöttük; egymáshoz nem illő v. egymáshoz nem tartozó személyeket, dolgokat megkülönböztet, elkülönít. Helyesen disztingvál. Disztingválnunk kell az elégedetlenkedők között. Jobban kellett volna disztingválnod a bírálatok között. || a. (választékos) Disztingváljunk: gondolkodjunk pontos(abb)an, határozzuk meg szabatosan a dolgokat, tisztázzuk a helyzetet.
disztingválás; disztingválható; disztingváló.
