dobaj
dobaj főnév -t, -ok, -a (ritka, irodalmi nyelvben)
Dobogó léptek v. nehéz jármű keltette tompa zaj; dübörgés. Szótalan egymással nagy utat menének, Hallgatva dobajját az ügető ménnek. (Arany János) Ágyúszekerek nehéz, tompa dobaja lüktetett messziről. (Mikszáth Kálmán)
dobajos.
