döföl
döföl tárgyas ige -t, -jön (népies)
Döfköd (1–3). Bottal döföli a földet. Döföli a szomszédját. Döfölik, hogy szóljon: sohse szólal ez meg. (Arany János) Ide, ide! Hé emberek! – rikoltja Sukán, a másik létrának a népét döfölve. (Gárdonyi Géza) Magyar és vátesz, ez éppen elég, Hogy honi késsel szent szívén döföljék. (Ady Endre)
Igekötős igék: megdöföl; összedöföl.
döfölés; döfölő.
