doh
doh [doh] főnév -ot, -a (csak egyes számban) (ritka)
Penészgombáktól származó kellemetlen szag, amelyet levegőtől elzárt helyen levő, kellően ki nem szárított anyagok, tárgyak árasztanak magukból; dohszag, dohosság. Megütötte orrát a pince doha. Aztán az a penész doha! Egy beteges asszony nem állhatta ki, elájult. (Jókai Mór) Minden fal … nedves volt, azért uralkodott a házban doh. (Gárdonyi Géza)
