dohányos
dohányos melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. Dohány tartására haszn., dohányt tartalmazó <eszköz>; olyan, amiben dohány van. Dohányos doboz, zsák. Kinyitotta a dohányos szelencéjét.
2. Dohánylétől, dohányfüsttől foltos, ezzel szennyezett <ruha, testrész>. Keze, zsebkendője erősen dohányos volt. Dohányos a körme, az ujja. || a. Olyan <tárgy>, amelyre vágott v. apróra tört dohány hullott. Dohányos az asztal, a ruhája.
3. Olyan <üzlet, bolt, hely>, ahol dohányárukat árusítanak. A park szélén egy dohányos pavilon áll. Átmegy … a szomszéd dohányos boltba szivart vásálni. (Jókai Mór)
4. (ritka) Olyan <személy>, aki rendszeresen dohányzik; dohányzó. Dohányos ember.
II. főnév -t, -ok, -a
1. Az a személy, aki rendszeresen szokott dohányozni. Erős, nagy, szenvedélyes dohányos. Nagy dohányos volt … – mind holtig is dohányzott; mert halála előtt két órával egy pipa dohányt kiszívott. (Mikes Kelemen)
2. Dohánykertész, dohányföldeken dolgozó bérmunkás. A dohányosok szerződéses alapon termelik a dohányt. A pásztornak, pusztai embernek, dohányosnak az az emberi kötelessége, hogy ember legyen. (Móricz Zsigmond)
dohányosság.
