dölyf
dölyf főnév -öt, -e [e] (csak egyes számban) (választékos)
Felfuvalkodott gőg, sértő önteltség, anyagi v. társadalmi helyzetből fakadó és mások lenézésében megnyilatkozó kevélység. Úri dölyf. Megtörtük a mágnások dölyfét. Urak, papok dölyfét, Im, eleget tűrtük. (Ady Endre) Rá volt írva az orrára, a tokájára a dölyf: telik nekem, tehetem! (Hunyady Sándor)
