dömöcköl
dömöcköl tárgyas ige -t, -jön (népies)
1. <Lágy anyagot> gyúrva, dagasztva erősen nyomkod v. ütögetve gyömöszöl; csömöszöl. Iszapot, sarat, tésztát dömöcköl. Bunkóval dömöckölték a kádba hordott szőlőt. S amint dömöckölöm a zsemlyetésztát, Egyszer csak csókot érzek vállamon. (Jókai Mór)
2. Dögönyöz (2). Fájós hátát, vállát dömöcköli. Elkezdte izmos tenyereivel az Ádám apó vállát, hátát hatalmasan dömöckölni. (Jókai Mór)
3. <Verekedésben, birkózásban> páhol, dönget, csépel vkit. Dömöcköld, fiam [ellenfeledet], ne ereszd el. (Mikszáth Kálmán)
4. (ritka) Vmibe dömöcköl: <ruhaneműt> vhová begyömöszöl, rendetlenül begyűr. Ruháját táskájába dömöckölte. A szennyest a ládába dömöckölte.
Igekötős igék: eldömöcköl; ledömöcköl; megdömöcköl.
dömöckölés; dömöckölő; dömöckölt.
