dördül
dördül tárgyatlan ige -t, -jon (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (hangutánzó)
Hirtelen a levegőt megremegtető, erős, dörgő hangot ad. Az ágyú, a puska nagyot dördült. Hatalmasat dördült az ég. Nagyot dördült a becsapódó kapu. Tizenkét puska dördült. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) <Kiáltás> nagy erővel, hirtelen felhangzik. Éljen dördült a szavaira.
Igekötős igék: eldördül; megdördül.
dördülés; dördülő.
