dörög
dörög ige -tem [e], dörgött, -jön; -ni v. dörgeni [e] (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Az ég> elektromos töltésű felhő(k) nagy erejű kisülése, villámlás következtében tompa, dübörgő hangot ad. Dörög az ég, jön a vihar. Villámok cikáztak és dörgött az ég. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan (alany nélkül) Siessünk tető alá, mert már dörög. Zuhogott az eső, dörgött, villámlott. (szójárás, tájszó) Döröghet, csak ne üssön: a mennydörgés magában még nem veszedelmes. || b. tárgyatlan <Ágyú v. nagy, súlyos megütött tárgy> a mennydörgéshez hasonló hangot ad. Árpád honja határain Ágyúk dörögnek! (Berzsenyi Dániel) Ha becsapta maga mögött az ajtót, az egész ház dörgött. (Kosztolányi Dezső) Ezer ágyú dörgött …, gránátok sziszegtek, srapnel pukkant. (Karinthy Frigyes)
2. tárgyatlan <Hang> tompán, mélyen, dübörgésszerűen szól. Hangja félelmetesen dörgött. Hangosan, tompán dörgött a tömeg éljenzése. A zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság!” (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyatlan és tárgyas <Személy> haragjában átható, erős hangon, túlzott eréllyel kiált v. kiabál (vmit). Vki ellen, vkire dörög. Ne dörögj már! Miért nem vártatok?! – dörgött v. dörögte haragosan. „Eddig s tovább nem!” dörgött a jövőkre. (Petőfi Sándor) Szidj, kérj, dörögj és hozd a reményt nekünk. (József Attila) || a. tárgyas (ritka, rosszalló) Tettetett erővel, nagy hangon szónokolva mond vmit. Frázisokat dörög.
Igekötős igék: eldörög; feldörög; ledörög; túldörög; visszadörög.
Szóösszetétel(ek): mennydörög.
dörget.
