dübörög
dübörög tárgyatlan ige -tem [e], ..rgött, -jön; -ni v. (régies) ..rgeni [e], (tájszó) döbörög (hangutánzó)
1. <Nagy, nehéz jármű, szerkezet, gép, ill. súlyos állat, (ritk.) emberi csoport mozgás, működés v. járás közben> erős, ütemesen ismétlődő, tompa, mély hangot ad, ill. ilyen hangot keltve működik, halad. A rotációs gép, a vonat dübörög. A tankok dübörögve törtek előre. Teherautók dübörögtek az ablak alatt. Kardok suhognak, fokosok zuhognak, lovak dübörögnek. (Gárdonyi Géza)
2. <Föld, építmény, nagyobb üreges test vmely nagy, rendsz. mozgó erő, tömeg hatására> hasonló hangot ad. Az alagút dübörög a járművektől. A föld dübörög lépteik alatt. A föld dübörög a rohamtól. (Jókai Mór) Dübörögve, hirtelen bezárul Mögöttem rozsdás aranykapu, élet. (Juhász Gyula) Nem én kiáltok, a föld dübörög. (József Attila)
3. <Taps> rövid időközökben meg-megújuló erővel huzamosan hangzik. Beszéde után percekig dübörgött a taps. || a. <Személy, csoport> lábával erőteljesen dobogva tompa, erős zajt okoz. Ne dübörögjetek! – kiáltott a tanító a rendetlen osztályra.
4. (irodalmi nyelvben) Dörög. Dübörögnek az ágyúk. Utána jő … dübörögve … a villámló zivatar. (Jókai Mór) || a. (irodalmi nyelvben) <Hang, szó> tompán, mélyen hangzik. A szónok szavai dübörögve áradtak szét a teremben. Kiáltó szavára tompán, messziről dübörög a válasz. (Karinthy Frigyes)
dübörgő.
