dúlás
dúlás főnév -t, (-ok), -a
1. (ritka, kissé régies) A dúl igével kifejezett cselekvés, tevékenység; pusztítás, rombolás, rablás, zsákmányolás. A sereg nagy dúlással száguldott végig a vidéken. A rablók nagy dúlást tettek a házban. A vihar rettenetes dúlást végzett. A dúlás komor Istene, Rom, jöve. (Vörösmarty Mihály) Dúlást és iszonyú öldöklést forral eszében. (Vörösmarty Mihály) || a. (történettudomány) Az országba betörő ellenségnek nagy területre kiterjedő, huzamos ideig tartó fosztogató, pusztító uralma. Az országot tönkretette a tatárok dúlása. || b. (ritka, bizalmas) Féktelen, vad, mindent felforgató játék, rohangálás, birkózás. Hagyjátok már abba ezt a dúlást! || c. (választékos) Az a tény, hogy vki, vmi dúl (vhol). Az ellenség, a rablók dúlása; a hatalom, a vihar dúlása. || d. (régies) Az a cselekvés, hogy vmit (föl)dúlnak. A ház, az ország, a város dúlása. || e. (ritka) Ennek eredménye, nyoma, az így keletkezett rombolás, pusztítás. A háború dúlásait eltüntettük. Csupa por, csupa piszok, arcán a keservesen átélt éj dúlása. (Mikszáth Kálmán)
2. (elavult) Erőszakos adóbehajtás, adóbeszedés.
3. (régies, népies) Dúlásig: <főként evés-ivással kapcsolatban:> nagyon sokat, bőven, rogyásig, torkig. Ehetsz dúlásig. Bor, tulok lett a dulásig, A pénzt nem kimélte. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): tatárdúlás.
