dúlt
dúlt melléknév -an, -abb
1. (költői) Feldúlt (1). Dúlt ágyon csecsemők egyedűl fetrengve sirának. (Vörösmarty Mihály)
2. (választékos) <Vmely hirtelen átélt, megrázó élmény, nagy lelki fájdalom, reménytelenség v. elméjének megháborodása következtében> rendkívül megváltozott, formájából kikelt <arc>: feldúlt (2), felizgatott, zaklatott. Dúlt vonások ¬. Mely kishitűség! | El, el! ne lássam e dúlt arcokat! (Arany János) Szeretne egyszer meghalni csak néhány órára, hogy a koporsóból láthatná szeretteinek dúlt könnyes gyászos orcáját. (Tolnai Lajos) || a. (költői) Ilyen arcú <személy>. A hídra … Nagy zajjal egy dult férfi váza Csörtet fel. (Arany János)
