dumál
dumál ige -t, -jon (argóban)
tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) (rosszalló) Hosszasan, rendsz. feleslegesen sokat beszél; locsog. Sokat dumál. Nem kell komolyan venni, csak dumál. Mit dumálsz annyit? Hogy mit tud az dumálni! || a. tárgyatlan (tréfás) Beszélget. Gyere el, hadd dumálunk már egy kicsit. || b. tárgyas (ritka, rosszalló) Mond, hangoztat, hirdet vmit. Ezt csak dumálja, de nem teszi.
Igekötős igék: agyondumál; bedumál; kidumál; megdumál; összedumál.
dumálás; dumáló.
