dünnyög
dünnyög ige -tem [e], -ött, -jön dunnyog -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. tárgyatlan Halkan, főleg orrán keresztül érthetetlenül szól, motyog. Az orra alatt dünnyög. Nem érteni, mit mond, mert csak dünnyög. || a. tárgyatlan Ilyesféle módon duzzog, morog, elégedetlenkedik. Egész nap sértődötten dünnyög. Ne dünnyögj, mondd meg, mi a bajod! || b. tárgyas Dünnyögve mond vmit. Nem értem, mit dünnyög. Jól van, jól, dunnyogá magában, … láttam én már ilyen haragos urat máskor is. (Jókai Mór) Bolond kis teremtés – dünnyögte. (Krúdy Gyula)
2. tárgyatlan (orvostudomány) <Születési hiba v. sérülés, betegség következtében> rendes beszéd helyett kellemetlen, artikulálatlan orrhangokat ad. A szerencsétlen süketnéma csak dünnyögni tud.
dünnyögés; dünnyögő.
