ébresztget
ébresztget [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë], (népies) ébreszget
1. <Személyt> gyengéden és többször egymás után ébreszt (1); kelteget. Gyermekét ébresztgeti.
2. (átvitt értelemben, költői) <Érzelmet> ébreszteni próbál; újból meg újból ébreszt (2). Szívében e rövid ismeretség a szerelem első csíráját kezdi ébreszgetni. (Arany János)
Igekötős igék: felébresztget.
ébresztgetés; ébresztgető.
