edzett
edzett [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Edzéssel (1) erőssé, betegségekkel v. az időjárás változásaival szemben ellenállóvá tett v. vált <személy, szerv, szervezet, főleg emberé>. Edzett ember; edzett idegek. Edzett teste van. Edzett lábai bírják a hegymászást. Az ideális görög közönség sorában feltűnik előttünk az edzett tenyerű s rideg athéni matróznép. (Péterfy Jenő) Szinte sóvárgó kéjjel várta, hogy összetörje a sportban edzett fiatalember bosszúálló ereje. (Hunyady Sándor)
2. (fémipar) Edzéssel (2) keménnyé, rideggé tett <fém, vas>. Keménnyé edzett acél, bronz. || a. Hasonló eljárással más színűvé tett <anyag>. A nyakboglár … egy pillangót ábrázolt, szinte feketére edzett ezüstből. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): harcedzett; sorsedzett; vészedzett; viharedzett.
edzettség.
