égető
égető [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] v. (választékos) -n, -bb
1. Olyan, ami a kívánatosnál nagyobb hőfoka miatt kínzó v. káros hatást okoz; perzselő. Égető hőség, napsugár. Láttam a mosolygó tavaszt, Láttam az égető nyárt. (Berzsenyi Dániel)
2. (átvitt értelemben) Éles testi v. lelki fájdalmat okozó; maró, égő. Égető fájdalom, gúny, szomjúság. Milyen szemek, mily égetőn-vakítók. (Petőfi Sándor) Égető szomjat érezett. (Herczeg Ferenc)
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) Nagyon sürgős v. fontos. Égető feladat, probléma, szükséglet. A kérdés ma égetőbb, mint valaha. E két tételhez egy hasonlóan égető pont csatlakozik. (Tolnai Lajos) A láplecsapolás … nemzetgazdasági szempontból égető kötelesség. (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) Olyan, ami sürgős intézkedést, gyors cselekvést követel. Égető helyzet; égető szüksége volt erre a pénzre.
4. (átvitt értelemben, túlzó) Égetően: szerfölött, rendkívül, nagyon. Égetően fontos; égetően sürgős; égetően szükséges.
II. főnév -t, -je [e] (ipar)
1. Égetéssel foglalkozó munkás v. iparos. Az égetők a téglagyárban jobban dolgoztak, mint a kihordók.
2. Az a hely, üzem, ahol a mész v. szén égetése történik. A szomszédos égetőben dolgozik.
Szóösszetétel(ek): 1. égetőolaj; égetőpróba; égetőszerek; égetővas; 2. mészégető; mordályégető; szénégető; téglaégető.
égetős.
