egri
egri [e] melléknév és főnév
I. melléknév Egerbe való, ott lakó v. levő, ill. ott termő v. onnan származó. Egri asszonyok; egri bikavér, borok; az egri vár. || a. (történettudomány) Eger várát védelmező, kül. az egri vár 1552-i ostroma alkalmával hősiesen harcoló <személy>. Az egri hősök; az egri nők; az egri vitézek. Eljön ide maga a király is. Sorba állíttatja az egri vitézeket, s mindenikkel kezet fog. (Gárdonyi Géza)
II. főnév -t, -ek, -je [e, e]
1. (rendsz. többes számban) Egri ember. || a. (történettudomány) Egriek: egri vitézek. Egriek! vitézek, végeknek tüköri, Kiknek vitézségét minden föld beszéli, … | Istennek ajánlva légyetek immár ti. (Balassi Bálint) A nekibőszült egriek egyre többen rontanak ki a résen a várból, s ott verik már a törököt a holtak között, a bástya alatt. (Gárdonyi Géza)
2. Egri bor. Megkínálta jófajta egrivel. Csapláros, méregkeverő! | Ne pislogj: egrit adj elő. (Vörösmarty Mihály) Legalább hát igyál, ha nem eszel … szólt Lőrinc úr felemelve az egrivel töltött palackot. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. név.
