egybefűz
egybefűz tárgyas ige
1. <Két v. több részből álló dolgot> összefűzve egy darabban, csomóban egyesít. Két könyvet egybefűz. Egybefűzi a dohányleveleket, az összes iratokat. Egybefűzte, mint egy csokrot.
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) <Több dolgot> egységbe foglal. A történteket egybefűzi a főhős személye.
3. (átvitt értelemben, választékos) Szorosan egyesít vkiket v. vkit másvkivel. Egybefűzte őket a közös sors. A kis társaságot őszinte barátság fűzte egybe. A szeretet fűzi őket egybe. Természetünknek komoly oldala fűzött egybe. (Eötvös József) A bérszolgával, a fölvonós fiúval, a telefonkezelővel, a levélhordóval hasonló meghitt kapcsolatok fűzték egybe. (Kosztolányi Dezső)
egybefűzés; egybefűzet; egybefűzhető; egybefűzöget; egybefűző; egybefűzött.
