egybeköt
egybeköt tárgyas ige
1. <Két v. több tárgyat zsineggel v. más hasonló eszközzel> úgy köt össze, hogy egy csomag lesz belőle. Az áruházban egybekötötték minden vásárolt holmimat.
2. <Különálló iratokat, füzeteket, köteteket> egy kötetbe köt (II. 3). A regény két kötetét egybekötötték. A két rész egybekötve is kapható.
3. (átvitt értelemben, választékos) Egybeköt vmit (vmivel): két önálló rész, hely, hely(i)ség között kapcsolatot, összeköttetést létesít; összeköt (4–5) vmit (vmivel). Budát Pesttel hidak kötik egybe. Az elektromos centrálékat távvezetékek kötik egybe a városokkal és ipartelepekkel. A két épületet aluljáróval kötik egybe.
4. (ruházkodás) <Ruhadarabot> úgy köt (III. 3), hogy egyes részeit: hátát, elejét, ujjait egymáshoz kapcsolódóan, folytatólagosan köti. Egybeköti a gyermeknek szánt ruhácskát.
5. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Két v. több személyt vmely kötelék> összefűz, összeköt (9). A kölcsönös megbecsülés köti őket egybe.
6. (átvitt értelemben, választékos) <Két eseményt, ill. egyiket a másikkal> összekapcsol, összeköt (10). Tánccal kötik egybe a műsoros estet.
egybekötés; egybeköthető; egybekötő; egybekötött; egybeköttet.
