egyeduralkodó
egyeduralkodó [d-u] főnév (történettudomány)
Olyan uralkodó, főleg király v. császár, aki a törvényhozó, esetleg a végrehajtó hatalmat is teljes egészében, osztatlanul gyakorolja. Valamely ókori város egyeduralkodója.
egyeduralkodói.
