egyel
egyel [ëggyel] tárgyas ige -t, -jen [ë] (mezőgazdaság)
<Sorba vetett, sűrűn, bokrosan nőtt kapásnövényt: kukoricát, répát stb.> úgy ritkít, hogy egy bokorban csak egyetlen növényt hagy meg. Répát egyel.
Igekötős igék: kiegyel; megegyel.
