egyenlőtlenség
egyenlőtlenség főnév -et, -e [ë, e]
Általában az egyenlőtlen melléknévvel kifejezett tulajdonság, jelleg, állapot, vminek (vkinek) ilyen volta.
1. Különböző, nem egyenlő nagyság, érték, mennyiség. A két méret, szám egyenlőtlensége; a jogok és kötelességek egyenlőtlensége; a gazdasági fejlődés egyenlőtlensége; a jövedelmek egyenlőtlensége. Az anyagi javak elosztása terén a tőkés országokban nagy egyenlőtlenség uralkodik. Mi áll inkább útjában a gyakorlati egyenlőségnek, mint … a birtok egyenlőtlensége? (Eötvös József) || a. Olyan mennyiségtani kifejezés, mely azt tünteti fel, hogy két mennyiség nem egyenlő egymással; írott jele: ≠ (pl. 3 ≠ 4, olvasva: három nem egyenlő néggyel).
2. (kissé választékos) <Az emberek közt> társadalmi elhelyezkedés, megbecsülés, műveltség, jog, elbánás stb. szempontjából való különbözőség. A kétféle elbánás egyenlőtlensége felháborító volt. Harcolunk a társadalmi egyenlőtlenségek ellen.
