egyezség
egyezség [ëggyesség; z-s] főnév -et, -e [ë, e] (régies írva: egyesség is)
Általában vmiben való megállapodás, megegyezés. Baráti, üzleti egyezség. Megtörtént, megvolt az egyezség. Szigorú egyezség van köztük. Egyezséget kötöttek. Felbontották, megszegték az egyezséget. Nem az volt-e az egyezségünk, hogy egy napszám jár magának, egy meg az iga után? (Móra Ferenc) || a. (régies, népies) Adásvételi v. munkavállalási megállapodás, szerződés. Megvan az egyezség; kész az egyezség. || b. (jogtudomány) Vmely vitás (jogi) ügynek rendsz. kölcsönös engedmény(ek) útján való elintézése. ® Bírói egyezség; peren kívüli egyezség; egyezségre hívják föl a feleket; egyezségre ® lép; egyezséget köt vkivel. Megszegte az egyezséget. Nincsen osztály, nincs egyesség Hogy szép szóval meg ne essék. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. egyezségkötés; 2. kényszeregyezség.
egyezségi.
