egyre
egyre [ë-e] határozószó
1. Szüntelenül, szakadatlanul, állandóan. Egyre csak ezt ismételgeti. A hó egyre esett. Minden este bánva bánják, Hogy e vadat mér kivánják, Mért is űzik egyre, nyomba, Tévelyítő [= útvesztőszerű] bús vadonba. (Arany János) Szállani, szállani, szállani egyre | Új, új Vizekre. (Ady Endre)
2. Mindig jobban, mindinkább. A vén molnár egyre őszült, a kis leány egyre szépült. (Jókai Mór) Egyre nő és egyre fogy a turnus. (Juhász Gyula) Az ember egyre vénül, verset ír, tanít. (Radnóti Miklós) –21 <Középfokú melléknév v. határozószó nyomatékosítására:> Egyre beljebb; egyre durvábban; egyre lassabban ment. Egyre viharosabb lett az idő. Az átszakított töltésen egyre sebesebben omlott a tóduló árvíz. (Jókai Mór) Egyre merészebb remény suhant át a lelkén. (Gelléri Andor Endre)
Szóösszetétel(ek): mindegyre.
