egységes
egységes [ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan, amelynek részei egymással szervesen összefüggő rendezett egységet alkotnak. A dialektika a természetet egységes egésznek tekinti. Ez a regény egységes alkotás benyomását kelti.
2. <Szervezeti v. ideológiai alapon> egymással szoros kapcsolatban levő, egységet alkotó személyekből álló. Egységes munkáspárt, tömegszervezet.
3. Zavaró tényezőktől, benső ellentétektől mentesen, egyformán, egyöntetűen, teljes harmóniában megnyilvánuló. Egységes akarat, állásfoglalás, kép, törekvés. Egységesen, szervezetten küzdöttek jogaikért. Egységesen járnak el. A vígjáték tónusa nem … egységes. (Ambrus Zoltán)
4. Olyan, amelyből csak egyféle fajtájú, minőségű, szerkezetű készül. Egységes kenyérliszt, tankönyv, töltény, vevőkészülék.
5. Olyan, amelynek nincsenek különféle fokozatai, fajai, változatai. Egységes árak, belépődíj, díjszabás. A részvételi díj egységesen tíz forint.
6. (ritka) Egységes idő: zónaidő.
7. (iskolai, régies) Egységes középiskola: olyan k., amelynek közös alsó tagozatában ugyanaz volt a tananyag, a felső tagozatban pedig aszerint oszlott meg, hogy élő v. klasszikus nyelveket tanítottak-e.
egységesség.
