éhség
éhség [éség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az éhes melléknévvel kifejezett (testi) érzés, állapot, szükséglet; étel utáni vágyakozás, az evés vágya. Gyötrő, kínzó, maró éhség; elfogja az éhség; elviseli, jól bírja, tűri az éhséget; éhségét csillapítja; alig lát, támolyog az éhségtől; majd ® kiugrik a szeme az éhségtől. Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk Kínoz kegyetlenül. (Petőfi Sándor) A kinos éhség … Hajnali álmából csakhamar fölverte. (Arany János)
2. Rendszeresen, gyakran v. huzamosan, ill. társadalmi jelenségként előforduló éhezés; éhínség. Az éhség áldozatai; az éhség csontkeze ¬; az éhség réme; nő, pusztít az éhség. Arisztophanész e darabjában … a háborútól és éhségtől elgyötört népnek lakomákról mesél. (Péterfy Jenő) [Csák Máté földjén.] S annyi láncosa nincs még a világnak, Mint itt és nincs annyi nagy éhség. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vmely szükséglet kielégítésére v. vminek megszerzésére irányuló erős, mohó vágy. Az arany éhsége űzte a kalandorokat Alaszkába. Az az éhség a csókra, valami olyan nyavalyaféle. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. szem.
Szóösszetétel(ek): éhségblokád; éhségcsillapító; éhségenyhítő; éhségérzet; éhséglázadás; éhségőrület; éhségpánik; éhségpestis; éhségzár; 2. farkaséhség; földéhség; profitéhség.
