ékesszólás
ékesszólás [s-sz] főnév
1. (választékos) A választékos, művészi, meggyőző erejű szónoklás, előadás készsége, képessége, ill. ennek megnyilvánulása. Ragyogó, természetes ékesszólás. Kossuth az ékesszólás mestere volt. Bámulják az ékesszólását. Minden ékesszólását latba veti, hogy … : minden értelmi és érzelmi érvet kifejt, minden rábeszélő képességét felhasználja, hogy (vkit vmiről meggyőzzön, vmire rávegyen). Feltettem magamban, uraim! nem folyamodni az ékesszólás fegyveréhez. (Kossuth Lajos)
2. (irodalomtudomány, régies) Szónoklattan, retorika. Ékesszólást tanított, tanult.
