eksztázis
eksztázis [ë v. e] főnév -t, -a (csak egyes számban) (régies írva: extázis is)
1. (lélektan) Az a rendellenes, olykor beteges lelkiállapot, melyben az öntudat (teljesen) elhomályosul, és amelyben azt képzeli vki, hogy (szellemi) erőinek, képességének, normális tevékenységének korlátait leküzdve földöntúli erők részesévé vált. Misztikus, vallásos eksztázis; eksztázisba esik, jut; eksztázisban van.
2. (választékos, túlzó) Nagyfokú lelkesedés, izgatottság, hevület, rajongás. A boldog elragadtatástól eksztázisba esik, jut. A felszabadult sajtó extázisban ünnepli a világ szabadságát. (Karinthy Frigyes) Mérhetetlen extázisban volt ebben a percben. (Babits Mihály)
eksztázisos.
