eldob
eldob tárgyas ige
1. Magától távolabbra dob vmit; elhajít. Eldobja a labdát, a súlyt. Eldobá a kámzsát, messzi egy zugolyba! (Arany János) || a. <Használati tárgyat> mint hasznavehetetlent kihajít, félredob. Egy cigarettát eldobott, s kevély | száját elhúzva kacagott. (Kosztolányi Dezső) Volt olyan tál, hogy kétszer-háromszor is meg volt javítva, de a világért el nem dobták volna. (Móricz Zsigmond) || b. <Ruhadarabot> nem hord, nem visel tovább. Dobd el már azt a lyukas kalapot. Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben) Eldob vmit: hirtelen elhatározással megválik vmitől, lemond vminek a birtoklásáról. Életét eldobja: öngyilkos lesz. Utálattal dobom el mocskos családom nevét és hagyományát. (Karinthy Frigyes) Az ő felesége nem dobhatja el magától a jussát. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): ld. sulyok.
eldobás; eldobat; eldobható; eldobó; eldobott.
