elegancia
elegancia [ë-ë v. e-e] főnév ..iát, ..iája (kissé régies) elegáncia (régies írva: elegantia is)
Az elegáns (1–3) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vkinek, vminek elegáns volta. Finom elegancia; ® hanyag elegancia; kopott, túlzott elegancia; fellépésének, kifejezésmódjának, mozdulatainak eleganciája. Könnyed eleganciával hajolt meg az öregek előtt. (Herczeg Ferenc) Soványságán lötyögött a ruha, bár nem változott hajdani eleganciája. (Babits Mihály) || a. Az elegáns (1) ember ruházata, megjelenése. Feltűnést kelt eleganciájával. A nő megmaradt puszta szerelmi játékszernek, s csak … elegánciájával különbözik a kelet asszonyától. (Ambrus Zoltán)
eleganciájú.
