elegyít
elegyít [e-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -ni v. -eni [e] (kissé régies)
1. <Különféle dolgokat> összevegyít, összekever; vmit vmi máshoz hozzákever, hozzávegyít. Elegyít vmit vmivel. Búzát elegyít rozzsal. Vaj? [= vajon) mi vagyon benned mennyből elegyítve s pokolból, Hogy rontó egyaránt, s áldó tudj lenni? (Vörösmarty Mihály) Így elegyít erőt bájjal Az anya-természet. (Arany János) || a. Vmibe v. vmi közé elegyít vmit: belekever, közéje kever. Vizet elegyít a borba. Lánglisztje közé Elegyíte korpát. (Arany János)
2.* Vmibe elegyíti magát: vmivel v. vmibe elegyedik, vegyül. Kérkedés elegyíti magát még fájdalmunk hangzásaiba is. (Kazinczy Ferenc) || a. Vmibe elegyíti magát: beleártja magát, beleavatkozik, beleüti az orrát vmibe; beleelegyedik.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Igekötős igék: beleelegyít; összeelegyít.
elegyítés; elegyítetlen; elegyített; elegyíthetetlen; elegyíthető; elegyítő.
