elemel
elemel [l-e] tárgyas ige
1. Emelve elmozdít a helyéről, és vmely más, közeli helyre tesz. Elemelte az útból a gerendát. Emeld el innen ezt a tönköt!
2. (bizalmas) Észrevétlenül elvisz; ellop, elcsen. Elemeli a pénzt; elemeli a drágaságokat; elemeli a kapu elől a kerékpárt. A róka elemeli a libát. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Egyik [leány] elemelte [tőle] aranyóráját, melyet boldogult édesanyjától örökölt. (Kosztolányi Dezső)
3. (játék) Vmit elemel: vmely kártyacsomagon osztás előtt a szokásos emelést megteszi; megemel. Add ide (azt) a kártyát, majd én elemelem. Úgy emelte el a csomagot, hogy ász került alulra.
elemelés; elemelget; elemelhető; elemelő; elemelt; elemeltet.
